Az első szilveszter

Gyerekkoromban a szilveszter nem szólt másról, mint megvárni az éjfélt, majd kimentünk a kertbe és Apu csergetéssel köszöntötte az újévet.

Miután elkezdődött az új életem, így ennek az ünnepnek is más fajtáját ismertem meg.

Délután a kis család elment a templomba, majd haza érve, minden finomság várt bennünket. Raklett -eztünk . Addig még csak hallottam róla, de mivel a nyelvet sem beszéltem olyan jól, ezért el sem tudtam képzelni, hogy mi is az valójában.  Most felnőtt fejjel asztali grill-nek nevezném, mely tetején húst lehet sütni, alul pedig nagyon finom szendvicseket. A vacsi után, tévénézés, társasjátékozás, majd elérkezett a várva várt éjfél. Meghallgattuk a himnuszt, koccintottunk, majd felöltöztünk és kimentünk a szabadba. Akkor kezdődött az igazi buli. J Tűzijáték! Addig még csak tévéből láttam, de akkor élőben, testközelből is láthattam. Az egész falu tűzijátékkal köszöntötte az újévet. Ez is egy óriási élmény volt számomra, mint minden egyes alkalom.  J

Nagyon vártam a szilvesztert, és nagyon csodálatos is volt, de ez azt is jelentette, hogy lassan el kell hagynom azt a csodálatos környezetet, ahol remek embereket ismertem meg. Nagyon szomorú voltam, pedig tudtam, hogy oda még vissza fogok térni nem egyszer és úgy térek vissza, mintha haza érkeznék.

Az első csodás szenteste

Általában az emberek, de főleg a gyerekek várják a legjobban az év legmeghittebb ünnepét, a karácsonyt.  Ezzel én is így voltam mindig. Emlékszem, hogy Apu hozta haza a fát, Anyu megvette a szaloncukrot, közösen feldíszítettük a fát és vártuk a szentestét. Nekünk az volt a normál. Nagyon nem volt ajándékozás, mivel örültünk, hogy együtt vagyunk, van mit ennünk. Miután otthonról elkerültünk, egy másfajta karácsonyt ismertem meg. Nagy közösségben, óriási fa, és közös vacsora, valamint mindenkinek egy kis ajándék.

Az új életem kezdetével egy újabb karácsonyt ismerhettem meg. Mama jött értem a kis busszal, mely telis tele volt lufin repülő macikkal. Csoda kis járgány volt.:) Az út nagyon hosszú volt, valamint az idő is kietlen, hisz december volt. Addig hóláncról még nem is hallottam, de nem is láttam. Ezen az úton erre is lehetőségem nyílt. Oda érve, meleg otthon várt, az egész lakás kívül-belül feldíszítve karácsonyi díszekkel, zenélő figurákkal, mécsesekkel. A három nélkülözhetetlen dolog pedig a betlehemi jászol, a piramis és a karácsonyi aprósütemények. Én ilyet addig még soha nem láttam, mintha egy meseországba csöppentem volna Mamáékkal együtt. Náluk nagy szokás, hogy a gyerekeknek karácsonyi naptárt készítenek szövetből, mely a falra van akasztva, s minden napra egy-egy ajándék van rárakva. Én is kaptam egy ilyet. Mivel minden napra van egy ajándék, de én csak 10.-e után érkeztem, így én első nap több mint 10 ajándékot is csomagolhattam ki. Ez így ment szentestéig. Közben a városba is elvittek. Ott ismerhettem meg az első karácsonyi vásárt, mely rengeteg embert vonzott. A vásárban is minden világított, mézeskalács illat volt. Lehetőségem nyílt először élőben a télapóval beszélnem telefonon, aki egy üzlet kirakatában ült, telefon mellette, s a gyerekek számára egy kívül elhelyezett telefon volt. Igaz én még nem beszéltem a nyelvükön, de tudtam, hogy a télapó minden gyereket megért, így felhívtam és elmondtam, hogy egy babát szeretnék karácsonyra.

A szenteste csodálatosan telt. Elmentünk közösen a templomba, közös vacsora. Ezt követően le kellett ülnünk a nappaliban. Én nem tudtam, hogy mi következik, így hagytam, hogy sodródjak a többi gyerekkel. Egyszer egy csengőszóra lettem figyelmes. Ekkor Mama lánya megfogta a kezem és levezetett a pincébe, ahol egy bár van. Oda belépve rengeteg ajándékot láttunk a bárban lévő asztalokon. Mama megfogta a lánya, valamint az én kezem és odavezetett ahhoz az asztalhoz, melyen a karácsonyfa volt. Rámutatott az asztal egyik felére, rám nézett, majd elmutogatta, hogy az enyém. Először nem akartam hinni, biztos valamit félre értettem, mivel ez rengetek ajándék. Miután kibontottam egyet, leültem, mint aki végzett. Majd Mama kedves mosollyal az arcán újra elmutogatta, hogy az mind az enyém. Sok időbe tellett mire kibontottam, de egy idő után sikerült. Nem akartam hinni a szememnek. Kaptam babát, melyet a télapótól is kértem, kaptam még rengeteg más játékot, ruhát, édességet. Miután mindenki kibontotta az ajándékát a kellemes karácsonyi zene mellett, azután kezdődött a nagy buli. Játszottunk a játékainkkal. A sok meglepetéstől én alig tudtam elaludni, hisz addig ilyen csodás és mesébe illő szentestében még soha nem volt részem.

Egy új élet kezdete

Most felnőtt fejjel úgy érzem, hogy Papa és Mama megismerése után egy új élet kezdődött számomra. Rengeteg új embert, új dolgokat ismertem meg, amit az addigi életem során sosem. Valószínű, ha ők nem lépnek be az életembe, akkor ezeket a dogokat soha nem is ismerem meg. Az első utazás után tudtam, hogy lesz következő, és azt követő, ki tudja, hogy mennyi. A sors úgy alakult, hogy nagyon kötődtünk egymáshoz, így minden nyári, téli, volt, hogy őszi, illetve tavaszi szünetben mentem hozzájuk, vagy ők jöttek ide Magyarországra. Bennük új szülőket ismertem meg, akik szeretnek, óvnak, támogatnak, én meg egy tökéletes Anya és Apa mintát bennük. Nagyon hálás vagyok nekik a mai napig. Még most 19 év után is kapcsolatban vagyok velük. Sajnos már nem tudunk olyan sűrűn találkozni, de hála egy modern világban élünk és Mama a  72 évével követi ezt, így egy-két hetente küldünk egymásnak sms-t, melyben érdeklődünk egymás iránt, valamint ha valami nagydolog történt velünk, azt is megosszuk egymással. :)