Az első csodás szenteste

Általában az emberek, de főleg a gyerekek várják a legjobban az év legmeghittebb ünnepét, a karácsonyt.  Ezzel én is így voltam mindig. Emlékszem, hogy Apu hozta haza a fát, Anyu megvette a szaloncukrot, közösen feldíszítettük a fát és vártuk a szentestét. Nekünk az volt a normál. Nagyon nem volt ajándékozás, mivel örültünk, hogy együtt vagyunk, van mit ennünk. Miután otthonról elkerültünk, egy másfajta karácsonyt ismertem meg. Nagy közösségben, óriási fa, és közös vacsora, valamint mindenkinek egy kis ajándék.

Az új életem kezdetével egy újabb karácsonyt ismerhettem meg. Mama jött értem a kis busszal, mely telis tele volt lufin repülő macikkal. Csoda kis járgány volt.:) Az út nagyon hosszú volt, valamint az idő is kietlen, hisz december volt. Addig hóláncról még nem is hallottam, de nem is láttam. Ezen az úton erre is lehetőségem nyílt. Oda érve, meleg otthon várt, az egész lakás kívül-belül feldíszítve karácsonyi díszekkel, zenélő figurákkal, mécsesekkel. A három nélkülözhetetlen dolog pedig a betlehemi jászol, a piramis és a karácsonyi aprósütemények. Én ilyet addig még soha nem láttam, mintha egy meseországba csöppentem volna Mamáékkal együtt. Náluk nagy szokás, hogy a gyerekeknek karácsonyi naptárt készítenek szövetből, mely a falra van akasztva, s minden napra egy-egy ajándék van rárakva. Én is kaptam egy ilyet. Mivel minden napra van egy ajándék, de én csak 10.-e után érkeztem, így én első nap több mint 10 ajándékot is csomagolhattam ki. Ez így ment szentestéig. Közben a városba is elvittek. Ott ismerhettem meg az első karácsonyi vásárt, mely rengeteg embert vonzott. A vásárban is minden világított, mézeskalács illat volt. Lehetőségem nyílt először élőben a télapóval beszélnem telefonon, aki egy üzlet kirakatában ült, telefon mellette, s a gyerekek számára egy kívül elhelyezett telefon volt. Igaz én még nem beszéltem a nyelvükön, de tudtam, hogy a télapó minden gyereket megért, így felhívtam és elmondtam, hogy egy babát szeretnék karácsonyra.

A szenteste csodálatosan telt. Elmentünk közösen a templomba, közös vacsora. Ezt követően le kellett ülnünk a nappaliban. Én nem tudtam, hogy mi következik, így hagytam, hogy sodródjak a többi gyerekkel. Egyszer egy csengőszóra lettem figyelmes. Ekkor Mama lánya megfogta a kezem és levezetett a pincébe, ahol egy bár van. Oda belépve rengeteg ajándékot láttunk a bárban lévő asztalokon. Mama megfogta a lánya, valamint az én kezem és odavezetett ahhoz az asztalhoz, melyen a karácsonyfa volt. Rámutatott az asztal egyik felére, rám nézett, majd elmutogatta, hogy az enyém. Először nem akartam hinni, biztos valamit félre értettem, mivel ez rengetek ajándék. Miután kibontottam egyet, leültem, mint aki végzett. Majd Mama kedves mosollyal az arcán újra elmutogatta, hogy az mind az enyém. Sok időbe tellett mire kibontottam, de egy idő után sikerült. Nem akartam hinni a szememnek. Kaptam babát, melyet a télapótól is kértem, kaptam még rengeteg más játékot, ruhát, édességet. Miután mindenki kibontotta az ajándékát a kellemes karácsonyi zene mellett, azután kezdődött a nagy buli. Játszottunk a játékainkkal. A sok meglepetéstől én alig tudtam elaludni, hisz addig ilyen csodás és mesébe illő szentestében még soha nem volt részem.