Az első szilveszter

Gyerekkoromban a szilveszter nem szólt másról, mint megvárni az éjfélt, majd kimentünk a kertbe és Apu csergetéssel köszöntötte az újévet.

Miután elkezdődött az új életem, így ennek az ünnepnek is más fajtáját ismertem meg.

Délután a kis család elment a templomba, majd haza érve, minden finomság várt bennünket. Raklett -eztünk . Addig még csak hallottam róla, de mivel a nyelvet sem beszéltem olyan jól, ezért el sem tudtam képzelni, hogy mi is az valójában.  Most felnőtt fejjel asztali grill-nek nevezném, mely tetején húst lehet sütni, alul pedig nagyon finom szendvicseket. A vacsi után, tévénézés, társasjátékozás, majd elérkezett a várva várt éjfél. Meghallgattuk a himnuszt, koccintottunk, majd felöltöztünk és kimentünk a szabadba. Akkor kezdődött az igazi buli. J Tűzijáték! Addig még csak tévéből láttam, de akkor élőben, testközelből is láthattam. Az egész falu tűzijátékkal köszöntötte az újévet. Ez is egy óriási élmény volt számomra, mint minden egyes alkalom.  J

Nagyon vártam a szilvesztert, és nagyon csodálatos is volt, de ez azt is jelentette, hogy lassan el kell hagynom azt a csodálatos környezetet, ahol remek embereket ismertem meg. Nagyon szomorú voltam, pedig tudtam, hogy oda még vissza fogok térni nem egyszer és úgy térek vissza, mintha haza érkeznék.

Az első csodás szenteste

Általában az emberek, de főleg a gyerekek várják a legjobban az év legmeghittebb ünnepét, a karácsonyt.  Ezzel én is így voltam mindig. Emlékszem, hogy Apu hozta haza a fát, Anyu megvette a szaloncukrot, közösen feldíszítettük a fát és vártuk a szentestét. Nekünk az volt a normál. Nagyon nem volt ajándékozás, mivel örültünk, hogy együtt vagyunk, van mit ennünk. Miután otthonról elkerültünk, egy másfajta karácsonyt ismertem meg. Nagy közösségben, óriási fa, és közös vacsora, valamint mindenkinek egy kis ajándék.

Az új életem kezdetével egy újabb karácsonyt ismerhettem meg. Mama jött értem a kis busszal, mely telis tele volt lufin repülő macikkal. Csoda kis járgány volt.:) Az út nagyon hosszú volt, valamint az idő is kietlen, hisz december volt. Addig hóláncról még nem is hallottam, de nem is láttam. Ezen az úton erre is lehetőségem nyílt. Oda érve, meleg otthon várt, az egész lakás kívül-belül feldíszítve karácsonyi díszekkel, zenélő figurákkal, mécsesekkel. A három nélkülözhetetlen dolog pedig a betlehemi jászol, a piramis és a karácsonyi aprósütemények. Én ilyet addig még soha nem láttam, mintha egy meseországba csöppentem volna Mamáékkal együtt. Náluk nagy szokás, hogy a gyerekeknek karácsonyi naptárt készítenek szövetből, mely a falra van akasztva, s minden napra egy-egy ajándék van rárakva. Én is kaptam egy ilyet. Mivel minden napra van egy ajándék, de én csak 10.-e után érkeztem, így én első nap több mint 10 ajándékot is csomagolhattam ki. Ez így ment szentestéig. Közben a városba is elvittek. Ott ismerhettem meg az első karácsonyi vásárt, mely rengeteg embert vonzott. A vásárban is minden világított, mézeskalács illat volt. Lehetőségem nyílt először élőben a télapóval beszélnem telefonon, aki egy üzlet kirakatában ült, telefon mellette, s a gyerekek számára egy kívül elhelyezett telefon volt. Igaz én még nem beszéltem a nyelvükön, de tudtam, hogy a télapó minden gyereket megért, így felhívtam és elmondtam, hogy egy babát szeretnék karácsonyra.

A szenteste csodálatosan telt. Elmentünk közösen a templomba, közös vacsora. Ezt követően le kellett ülnünk a nappaliban. Én nem tudtam, hogy mi következik, így hagytam, hogy sodródjak a többi gyerekkel. Egyszer egy csengőszóra lettem figyelmes. Ekkor Mama lánya megfogta a kezem és levezetett a pincébe, ahol egy bár van. Oda belépve rengeteg ajándékot láttunk a bárban lévő asztalokon. Mama megfogta a lánya, valamint az én kezem és odavezetett ahhoz az asztalhoz, melyen a karácsonyfa volt. Rámutatott az asztal egyik felére, rám nézett, majd elmutogatta, hogy az enyém. Először nem akartam hinni, biztos valamit félre értettem, mivel ez rengetek ajándék. Miután kibontottam egyet, leültem, mint aki végzett. Majd Mama kedves mosollyal az arcán újra elmutogatta, hogy az mind az enyém. Sok időbe tellett mire kibontottam, de egy idő után sikerült. Nem akartam hinni a szememnek. Kaptam babát, melyet a télapótól is kértem, kaptam még rengeteg más játékot, ruhát, édességet. Miután mindenki kibontotta az ajándékát a kellemes karácsonyi zene mellett, azután kezdődött a nagy buli. Játszottunk a játékainkkal. A sok meglepetéstől én alig tudtam elaludni, hisz addig ilyen csodás és mesébe illő szentestében még soha nem volt részem.

Egy új élet kezdete

Most felnőtt fejjel úgy érzem, hogy Papa és Mama megismerése után egy új élet kezdődött számomra. Rengeteg új embert, új dolgokat ismertem meg, amit az addigi életem során sosem. Valószínű, ha ők nem lépnek be az életembe, akkor ezeket a dogokat soha nem is ismerem meg. Az első utazás után tudtam, hogy lesz következő, és azt követő, ki tudja, hogy mennyi. A sors úgy alakult, hogy nagyon kötődtünk egymáshoz, így minden nyári, téli, volt, hogy őszi, illetve tavaszi szünetben mentem hozzájuk, vagy ők jöttek ide Magyarországra. Bennük új szülőket ismertem meg, akik szeretnek, óvnak, támogatnak, én meg egy tökéletes Anya és Apa mintát bennük. Nagyon hálás vagyok nekik a mai napig. Még most 19 év után is kapcsolatban vagyok velük. Sajnos már nem tudunk olyan sűrűn találkozni, de hála egy modern világban élünk és Mama a  72 évével követi ezt, így egy-két hetente küldünk egymásnak sms-t, melyben érdeklődünk egymás iránt, valamint ha valami nagydolog történt velünk, azt is megosszuk egymással. :)

Az első utazás

Megismerkedésünk után, lehetőséget kaptunk az első adandó tanszünetben, hogy ne csak itthon találkozzunk, hanem ki is utazzunk megismerni az ők országukat, otthonukat. Nagyon furcsa volt, féltem is az újtól, de valahol bíztam bennük, hisz amit sugároztak felém, az biztonsággal töltött el. Kérték, hogy tanuljak meg a nyelvükön két mondatot, ez a két mondat a következő volt: „éhes vagyok, szomjas vagyok”. Izgatottan vártuk a nagy utazást, hisz hosszú út és egy ismeretlen új világ várt ránk. Odaérkezésünkkor nagyot csodálkoztunk.  Kívülről egy átlagos ház, de viszont bent tele szobákkal. A házba beérve gyermekzaj fogadott, de mégis olyan nyugodt volt az egész. Már pontosan nem tudom, hogy mennyi időt töltöttünk el ott, de nagyon jól éreztem magam. A gyerekek is befogadtak, játszottak velünk. Csodálatos volt az az időszak. Az ott tartozódásunk vége vele mégis volt egy törés. A hét gyermekük mellett mi ketten voltunk még, és valami történt, valamiért megsértődött a másik lánynál, hisz fogta magát és „elindult a nagyvilágba”, az ismeretlenbe. Sokáig kerestük, mire megtaláltuk. Tudtam, hogy baj van és ez nem jó. Szinte tudtam, hogy ez azzal jár, hogy többet nem jöhetünk. A sors végül úgy akarta, hogy én mehetek továbbra is, csak a másik lány nem. Felnőtt fejjel ez természetes, hogy nem vállalták be Mamáék, hisz nekik még ott van hét gyerek, és mindenkire figyelniük kell.

Új világ - Helló Papa

A külföldi utazásomból hazatérve egy újabb kapu nyílt ki számomra, mely későbbiekben a teljes életemnek új értelmet adott. Miután hazaértünk, az egyik lány azzal a hírrel fogadott, hogy itt van egy nagycsalád, akik szárnyuk alá vették őt, nagyon rendesek, kedvesek és nagyon szeretik a gyerekeket, így én is, ha összefutok, velük valahol nyugodtan köszönjek nekik úgy, hogy helló Mama vagy helló Papa. Egy szép nyári délutánon indultam le a játszótérre, mikor szembe jött velem Papa. Nem volt kérdés, hogy köszönök e neki vagy sem, így boldogan elsétálva mellette köszöntem neki, hogy „helló Papa”. Ő bájosan visszaköszönt nekem, hogy „Csókolom”. Elég vicces volt a szituáció, de betudtam annak, hogy ő egy külföldi országból érkezett, és ha úgy köszönnek neki, hogy csókolóm, akkor él az adott ország köszönési formájával és visszaköszön.  Teltek múltak a napok, és egy nap kérte a lány, akit a bejegyzés elején már említettem, hogy menjek vele, mert a Mamája és Papája szeretne megismerni.  Az ismerkedés elég furcsa volt, hisz nem beszéltük egymás nyelvét, de gyerek létemre boldogsággal töltött el a kedves, szeretetteljes fogadtatásuk, a tőlük kapott édesség és törölköző. Később kiderült, hogy Papának jutott az a kegyes feladat, hogy válasszon a több száz gyerek közül ki egy valakit, akit aztán támogatnak. Papára a köszönésem olyan nagy hatással volt, hogy engem választott. Ez a kiválasztás hozta életem nagy fordulópontját. Lehetőséget kaptam, arra, hogy játszva megtanuljak egy új nyelvet, megismerjek egy csodálatos családot és a számomra legfontosabb dolgot, a kölcsönös, határtalan szeretetet, s azt, hogy hogyan is fejezzem ki azt.

Lehetőségek

Egy olyan közegbe csöppentem, ahol lehetőségem nyílt más kultúrát közelről megismernem. Ehhez jó magaviselet és iskolában való jó teljesítés volt a feltétel.  1 éve voltam akkor az új otthonomban, amikor ezt a lehetőséget kaptam. Konkrétan 3 hét egy külföldi országban, egy családnál. Mielőtt kiutaztunk volna kaptam egy kis fotó albumot, melyben fotók voltak a családról Elsőre nagyon megijedtem és sírtam is. Az anyuka egy kivágott fán ül és az arca tele hegekkel. Ez számomra nagyon negatív volt, akkor voltam épp 9 éves. Nem volt más választásom, eljött az utazás ideje. Valahol biztonságban éreztem magam, mivel a nővérem is kiérdemelt egy ilyen utat egy másik családhoz.  Miután megérkeztünk és megláttam az anyukát, már nem féltem, az arca nagyon is rendben volt.  Nagyon kedvesek voltak a két gyermekükkel együtt. A következő csalódás az volt, hogy a nővérem családja tudott magyarul, de az enyém semmit.  Az idő múlásával ezt is elfogadtam, szótár segítségével minden megoldható. Gyönyörű három hetet tölthettem el a társaságukban, közben más embereket is megismerhettem. A legmeghatározóbb személyiség Ada volt. Egy fiatal, csinos nő, aki mindig mosolyog. Ha a társaságunkban volt, mindig jól éreztem magam. A 3 hét alatt lehetőségem volt találkozni a többi gyerekkel, így a nővéremmel is. Egy egész napot tölthettünk el együtt, játékok között. Ehhez a nyaraláshoz rengeteg élményem fűződik. A főtéren a galambok etetése, mely nálam sírásba torkollott, mivel féltem a galamboktól. A másik nagy élmény, mikor elmentünk a tengerpartra. Ez is sírással kezdődött. Számomra ismeretlen volt a hullámzó tenger, mivel előtte soha nem jártam ilyen helyen. Féltem belemenni. Mindenki szaladt be, de én csak ott toporzékoltam, sírtam. Aztán a játék elvonta a figyelmem, és beszaladtam. Ezek az élmények nagyon meghatározóak az életemben. Gyermekfejjel ezt nem így láttam, de most már tudom, hogy ez nagy lehetőség volt, ezért hálás vagyok azoknak az embereknek, akik ajánlottak erre az „érdemutazásra”.  A következő nyarat ismét ennél a családnál töltöttem, de akkor már nem éreztem olyan jól magam. A kisebbik lány féltékeny volt rám. Ezt én akkor nem tudtam hová tenni, de felnőtt fejjel úgy érzem, félt, hogy részben elveszem tőle az anyukáját, aki számára nagyon fontos. Most már meg tudom érteni, hisz véleményem szerint, mindenkinek a legfontosabb ember az életében az Anyukája.

Pillanatok

A napok teltek, iskolába jártunk. Megszoktam a helyem. Sokszor volt honvágyam. Az idő múlásával lehetőséget kaptunk, hogy visszatérjünk arra a helyre ahol felcseperedtünk. Boldogság töltött el. Láthatom az Anyukámat, Apukámat, a kis községet, ahová születtem. Oda kötött minden emlékem. Igaz csak pár órára térhettünk vissza, de nagyon jó volt. Izgatottan vártam, hogy mikor érünk oda. Az idő múlásával már nem csak 1-2 órára térhettünk vissza, hanem egy-egy hétvégére, tanszünetben akár egy hétre is. Újra átélhettem azokat a csodás pillanatokat…. Játék a szomszéd lánnyal, kimenni  a határba Apuval kamillát szedni, vagy lucernát kaszálni. Ezek voltak az én boldog pillanataim. Újra szöcskét fogni és üvegbe zárni, bújócskázni, fogócskázni, menni a boltba, tejport venni.  Persze nem feledem a játékos pillanatokat az „új otthonunkban”, a többi gyerek társaságában. Az iskolába való menetelt, mely néha-néha igen elhúzódott. Tudtuk, hogy görbe utakon fogunk menni, ezért hamar el is indultunk. Rengetek új embert ismertem meg itt, rengetek új élményekkel gazdagodtam is, hol negatív, hol pozitív élményekkel.