Új világ - Helló Papa

A külföldi utazásomból hazatérve egy újabb kapu nyílt ki számomra, mely későbbiekben a teljes életemnek új értelmet adott. Miután hazaértünk, az egyik lány azzal a hírrel fogadott, hogy itt van egy nagycsalád, akik szárnyuk alá vették őt, nagyon rendesek, kedvesek és nagyon szeretik a gyerekeket, így én is, ha összefutok, velük valahol nyugodtan köszönjek nekik úgy, hogy helló Mama vagy helló Papa. Egy szép nyári délutánon indultam le a játszótérre, mikor szembe jött velem Papa. Nem volt kérdés, hogy köszönök e neki vagy sem, így boldogan elsétálva mellette köszöntem neki, hogy „helló Papa”. Ő bájosan visszaköszönt nekem, hogy „Csókolom”. Elég vicces volt a szituáció, de betudtam annak, hogy ő egy külföldi országból érkezett, és ha úgy köszönnek neki, hogy csókolóm, akkor él az adott ország köszönési formájával és visszaköszön.  Teltek múltak a napok, és egy nap kérte a lány, akit a bejegyzés elején már említettem, hogy menjek vele, mert a Mamája és Papája szeretne megismerni.  Az ismerkedés elég furcsa volt, hisz nem beszéltük egymás nyelvét, de gyerek létemre boldogsággal töltött el a kedves, szeretetteljes fogadtatásuk, a tőlük kapott édesség és törölköző. Később kiderült, hogy Papának jutott az a kegyes feladat, hogy válasszon a több száz gyerek közül ki egy valakit, akit aztán támogatnak. Papára a köszönésem olyan nagy hatással volt, hogy engem választott. Ez a kiválasztás hozta életem nagy fordulópontját. Lehetőséget kaptam, arra, hogy játszva megtanuljak egy új nyelvet, megismerjek egy csodálatos családot és a számomra legfontosabb dolgot, a kölcsönös, határtalan szeretetet, s azt, hogy hogyan is fejezzem ki azt.