Lehetőségek

Egy olyan közegbe csöppentem, ahol lehetőségem nyílt más kultúrát közelről megismernem. Ehhez jó magaviselet és iskolában való jó teljesítés volt a feltétel.  1 éve voltam akkor az új otthonomban, amikor ezt a lehetőséget kaptam. Konkrétan 3 hét egy külföldi országban, egy családnál. Mielőtt kiutaztunk volna kaptam egy kis fotó albumot, melyben fotók voltak a családról Elsőre nagyon megijedtem és sírtam is. Az anyuka egy kivágott fán ül és az arca tele hegekkel. Ez számomra nagyon negatív volt, akkor voltam épp 9 éves. Nem volt más választásom, eljött az utazás ideje. Valahol biztonságban éreztem magam, mivel a nővérem is kiérdemelt egy ilyen utat egy másik családhoz.  Miután megérkeztünk és megláttam az anyukát, már nem féltem, az arca nagyon is rendben volt.  Nagyon kedvesek voltak a két gyermekükkel együtt. A következő csalódás az volt, hogy a nővérem családja tudott magyarul, de az enyém semmit.  Az idő múlásával ezt is elfogadtam, szótár segítségével minden megoldható. Gyönyörű három hetet tölthettem el a társaságukban, közben más embereket is megismerhettem. A legmeghatározóbb személyiség Ada volt. Egy fiatal, csinos nő, aki mindig mosolyog. Ha a társaságunkban volt, mindig jól éreztem magam. A 3 hét alatt lehetőségem volt találkozni a többi gyerekkel, így a nővéremmel is. Egy egész napot tölthettünk el együtt, játékok között. Ehhez a nyaraláshoz rengeteg élményem fűződik. A főtéren a galambok etetése, mely nálam sírásba torkollott, mivel féltem a galamboktól. A másik nagy élmény, mikor elmentünk a tengerpartra. Ez is sírással kezdődött. Számomra ismeretlen volt a hullámzó tenger, mivel előtte soha nem jártam ilyen helyen. Féltem belemenni. Mindenki szaladt be, de én csak ott toporzékoltam, sírtam. Aztán a játék elvonta a figyelmem, és beszaladtam. Ezek az élmények nagyon meghatározóak az életemben. Gyermekfejjel ezt nem így láttam, de most már tudom, hogy ez nagy lehetőség volt, ezért hálás vagyok azoknak az embereknek, akik ajánlottak erre az „érdemutazásra”.  A következő nyarat ismét ennél a családnál töltöttem, de akkor már nem éreztem olyan jól magam. A kisebbik lány féltékeny volt rám. Ezt én akkor nem tudtam hová tenni, de felnőtt fejjel úgy érzem, félt, hogy részben elveszem tőle az anyukáját, aki számára nagyon fontos. Most már meg tudom érteni, hisz véleményem szerint, mindenkinek a legfontosabb ember az életében az Anyukája.